Hogy miért imádják a Titánok annyira Dahabot?
Azért, mert csendes, nem turistákkal túlzsúfolt hely, főleg búvárok és szörfösök járnak ide. Azért is szeretjük Dahabot, mert nagyon klassz a Lighthouse búvárbázis, a személyzet kedves, profi, továbbá többek állítása szerint itt lehet egész Egyiptomban a legfinomabbakat enni. Azért is szeretjük, mert nincs a tengerpart szállodánként felparcellázva, mint például Hurghadán, így nyugodtan lehet nézelődni a hosszú parti sétányon. Azért is szeretjük, mert kísérőknek is ideális Dahab: elég egy sznorkelszettet felvenni, és rögtön a bázis előtt, viszonylag sekély vízben lehet nézegetni a csodaszép korallokat. Az időjárás is klassz, mert hiába van a hőmérséklet harminc felett, az év 365 napjából 300 napon fúj a hűsítő szél. És végezetül azért is imádjuk Dahabot, mert a Vörös-tenger legszebb és legváltozatosabb víz alatti élővilágát vonultatja fel, ami még parti merülésekkel elérhető!
Vasárnapi megérkezésünk után többen azonnal sznorkelszettet ragadtak, hogy a Lighthouse reef előtt csobbanjanak egyet és körülnézzenek a víz alatt. Már rögtön az első nap a Lighthouse bázis “háziteknőse” köszöntött bennünket, többen most láttak életükben először vadon élő teknőst.
A második napi check dive is a Ligthouse reefnél történt, a változatos és színes korallok, tűzhalak, tűhalak, maszkos gömbhalak és ezernyi halfajta között.
Kedden következett az Eel garden, amely arról nevezetes, hogy a kb. 10-15 méter mélyen fekvő homokos aljzaton több száz tengeri csőlakó angolna nyújtogatja a nyakát táplálékra vadászva. A legjobb egy vonalban megközelíteni őket, hogy mindenki megcsodálhassa őket, mielőtt gyorsan visszabújnának a homokba. Az Eel gardennel vigyázni kell, mert nem megfelelő időben nagy lehet a sodrás, ezért is fontos, hogy minden esetben tapasztalt vezetőkkel merüljünk, vagy ha kettesben szeretnénk, akkor is kérdezzük ki valamelyik búvárbázis véleményét a dologról!
Délután az The Island merülőhelyen csobbantunk, amely csodálatos korallszigetek közötti úton visz keresztül, hatalmas agykorallokat, anemónák között megbújó bohóchalakat, gömbhalrajokat és fantasztikus tájakat láthatunk, aki szereti a változatos víz alatti formációkat és a 3d-t, annak el kell jönnie ide!
Másnap következett Um sid és a Muray garden, amelyekhez dzsipre pattantunk, és délre vettük az irányt. Az árnyékban a kitikkadt búvárokat karkadé, a hasfájósokat a beduin zsályatea, a Marmaria várta. Már a sekély vízben is találtunk bohóchalakat, gömb- és sünhalakat, dobozhalat, sőt, polipot is.
Csütörtökön jött a várva várt Blue Hole, El Bells, majd a Canyonok. A Blue Holenál szerencsénkre nem volt nagy tumultus, az El Bellsnél kezdtük a merülést, odafelé menet megnézhettük azoknak a tábláit, akiknek nem sikerült túlélniük a Blue Hole-béli Arch-átúszást. A mi csapatunkból természetesen senki sem próbálkozott, így csak fentről néztünk le a 110 méteres lyukba, amely egy korallzátony közepén keletkezett, hogy hogyan, azt senki sem tudja.
A Blue Hole nevezetessége, hogy a hatalmas természetes kürtőben 54 méteren található egy kb. 30 méteres átúszható alagút, amelyet rendszeresen próbálnak búvárok átúszni, nem csupán palackkal, de szabadtüdővel is. A múltban rengeteg baleset volt abból, hogy tapasztalatlan búvárok monopalackkal indultak neki, túl gyorsan süllyedtek aztán pedig nem tudták megállítani az ereszkedést, ezért ma már ha valakit monopalackkal látnak próbálkozni, azonnal megbüntetik – a búvárbázist is, ahonnan érkezett. A sok emléktábla jelzi, hogy a Blue Hole nem játék, alaposan fel kell a megmerülésére készülni. A Blue Hole merülőhelytől nem messze található El Bells arról a 30 méteres függőleges sziklahasadékról kapta a nevét, amelyen leereszkedve a búvárpalackok falhoz verődése csengő hangokat ad.
A Canyon merülőhely a búvárok egyik nagy kedvence, csodás merülés volt, fantasztikus víz alatti tájakon.
Túl hamar elérkezett a péntek, amikor is hajóval mentünk el Gabr El Bint merülőhelyre. Bár reggel nagyon szelesnek tűnt az idő, a hajó védett partszakaszokon különösebben nagy hullámzás nélkül egy óra alatt érte el a merülőhelyet. A napi “zsákmány” krokodilhal, rája, és különleges tengeri csigák voltak – persze csak néztünk is fotóztunk! A hajós ebéd után újabb merülés következett, egy pici áramlattal.
Két éjszakai merülést is szerveztünk, a másodikon sikerült az első napi sznorkelezésnél látott állcserepes teknőssel találkozni – mivel épp aludt a sziklaodujában, ezért épp csak megnéztük, igyekeztünk nem felkelteni őkelmét. Rengeteg vadászó tűzhalat, a sekélyebb részeken bóklászó hatalmas sünhalat, spanyol táncost és kőhalat láttunk a lámpafényben, azt eloltva pedig a fluoreszkáló apró planktonokat is.
Az egynapos no fly time miatt még szombat reggelre beszuszakoltunk közkívánatra egy merülést, így búcsúztunk el Dahabtól.
Utolsó nap este pedig sort kerítettünk a frissen végzett kezdő és a haladóbúvárok avatására is.
Xénia, Zoli és Miki sikeres kezdő búvár vizsgát tett, míg Mira gyakorlati búvárvizsgáját csak egy fogfájás akadályozta meg, de minden mást remekül teljesített.
A haladó búvárok Bálint, Tamás és Balu is sok tapasztalattal és a végén egy eredményes vizsgával térhettek haza a túráról.
Gratulálunk nektek!
Az egy hetet a szuper kiszolgálás, a csodálatos merülőhelyek és a fantasztikus társaság tette nagy élménnyé – köszönjük, hogy velünk tartottatok!
Jövőre veletek ugyanitt!
Következő egyiptomi túránk Dahabon 2017 Május 07-től lesz!