Ezt a búvártúrát nem szabad kihagynod!

Már csak 4 hely van a 2019-es túrára >>>

Ilyen egy laza hajós búvárszafari az Adrián!

2018-ban szerveztünk először hajós búvártúrát Horvátországba. Biztosra mentünk, hiszen több búvártól hallottunk a kis hajóról, ami szeli a vizeket és a kapitányáról, aki amellett hogy szuper hajóskapitány, remek tech búvár és búvároktató (habár a túrán nem ezen minőségében szokott részt venni), még művészien bánik a fakanállal is.

Ez a kis hajó az Oliga és kapitánya Edi Franolic.

Egy dolog van ami talán a szépséghibája is lehetne a felületes szemlélőknek, az az hogy a fedélzeten kell aludni.

Hidd el nekem hogy ez nem is olyan kényelmetlen, hiszen minden este valamilyen mólóhoz kötöttünk ki, így lehetett sátrazni, de a fedélzeten is tudtunk találni egy helyet ahol vagy felfújható matracon vagy hálózsákban el tudtuk tölteni az éjszakát.

Az igazi pihentető élményt pedig a “vadkempingezés” mellett az biztosította számunkra, hogy nyugiban voltunk egész túra alatt.
Hiszen itt nincs rohanás, nincs időbeosztás, hogy mikor kell menni merülni… 10 palackot lazán fel tudnak tölteni a pihenő időben és az egész túra alatt ránk azaz a csapatra van bízva hogy mikor és meddig merülünk.

Igaz az eredeti terv – miszerint Čutin lesz a végcél ahová a hajóval elmegyünk – a szélnek köszönhetően nem sikerült, mégis ez igazából senkit nem zavart hisz az volt a lényeg hogy szépeket merüljünk és jól érezzük magunkat.

Megérkezés Punat (Krk) kikötőjébe

Első nap már a megérkezés sem volt olyan “zökkenő mentes”, hiszen csütörtök délre volt megbeszélve a kikötőben. Mi pedig kb egy óra késéssel érkeztünk a hajóhoz. De már ekkor érezhető volt a kapitány profi mégis laza hozzáállása a csapathoz. Miután mindenki becuccolt a fedélzetre az autókat pedig elhelyeztük a búvárbázis parkolojában, búcsút intettünk a kikötőnek.

Kihajózás után a kapitány megkérdezte, hogy éhesek vagyunk-e, mert ha igen akkor 1 óra hajózásra a kikötőtől van egy öböl ahol meg tudunk állni és ott tálalná az ebédet. Majd pedig egy kis pihenés után merülhetnénk is egyet. De hozzá tette azt is hogy meg is fordíthatjuk a sorrendet, ahogy mi szeretnénk.

A csapatunk gyorsan felvette a laza ritmust… hiszen mindenki jól akarta érezni magát, és senki sem sietett sehová, így maradt az ebéd, és utána a check dive.

Itt jegyezném meg azt a dolgot hogy Edi a kapitány – habár nem is számítottunk ebédre első nap, – mégis megvendégelt minket, igaz első hallásra kicsit kevésnek tűnt 10 emberre 5 hal és 5 szelet hús meg némi krumpli és saláta, de hát ajándék csónak ne nézd a lapát, örültünk hogy kapunk ebédet… majd pedig ezt kaptuk:

Mondanom se kell hogy mindenki nagyon jól lakott, és ez így ment az egész túra alatt…

A délutáni merülés után észak felé hajóztunk tovább és kerestünk egy kikötőt azaz egy kis öblöt, ahol az éjszakát tudjuk tölteni. Csodás volt a lenyugvó nap alatt hajózni, kellemes szellő és jó beszélgetés volt az útitársunk.

Az vacsora után éjszakai merülésre mentünk, ahol sajnos nem találtuk meg azt a roncsot amit Edi ajánlott, mégis jól éreztük magunkat. (Egynek el ment…) De soha nem tudhatod milyen hely mit rejteget számodra, hiszen másnap éjjel életem egyik legjobb merülésén vettem részt, pedig ott tényleg azt hittem hogy semmi nem lesz.

Az éjszaka is kellemesen telt, volt aki a hátsó fedélzeten volt felfújható matracon, akadt aki a napfény tetőn polifonon vagy a parton sátorban aludt, és olyan is volt aki napozó fedélzeten feküdt le. Meglepően kibírható volt az éjszaka.

Irány a Lina roncs

A második napon sajnos a széljárás ismét nem kedvezett a csapatnak, így tovább folytattuk utunkat észak felé a Lina roncshoz. Ez a kifejezetten nagy 70m hosszú, ámbár könnyen merülhető roncs normál helyzetben fekszik a homokos aljzaton. A legmagasabb része 20m-en fekszik majd a hajó háta felé 55m mélyen “nézhetjük” meg a hajócsavart.

Izgalmas, könnyen bejárható a roncs felső része. Ezt szokták a kedvtelési búvárok megmerülni hiszen a hátsó rész mélysége és az ott lévő látótávolság romlás miatt az nem annyira javasolt a rekreációs búvároknak. Így tettünk mi is. A merülés végén pedig a hajóorrtól előrefelé úszva könnyen megtaláljuk az öböl falát, majd pedig a maradék levegővel még meg tudjuk nézni a felszínhez közel található kis átúszható üreget, amit senkinek sem érdemes kihagyni, hiszen a fények játéka hihetetlen élményt jelent a búvároknak.

Ezen a roncson 2 merülést csináltunk, illetve kinek nem volt kedve másodszor is a roncson merülni azok kis csoportban a falon is keresgélhettek, ami szintén tartogatott meglepetéseket nekünk.

Este pedig vissza tértünk az egy kicsit délebre fekvő öbölbe, ahol egy csodálatos templom áll, és homokos strand is van.

Amit senki nem gondolt volna, de itt merültük életünk egyik legjobb éjszakai merülését.

Éjféli, igazi éjszakai merülés

Talán a hely, vagy az merülés időpontja teszi de tény hogy ennyire burjánzó és látnivalóban gazdag merülésen még nem vettem részt az Adrián.

Vacsora után többedszerre kérdezte meg a kapitány hogy akarunk e éjszakait merülni, mi pedig mindig azt mondtuk hogy igen, tehát senki nem ivott alkoholt de mégis a naplemente után hossza beszélgetésbe kezdtünk és elment az idő. Majd pedig 11-körül eszméltünk hogy már ilyen késő van?! No akkor jöhet a búvár láz, pakoljuk szereljünk és hajrá.

Edi szerint, ha szépet akarunk látni ezen a helyen, akkor miután vízbe mentünk a felszínen át kell úszni az öböl túlsó partjára, át a strandon és ott érdemes elmerülni.

Talán mondanom se kell hogy 200m úszás után már mindenkinek elege volt az egészből… 🙂
– Oké még nem értünk oda a sziklás részhez, de most már elég, merüljünk el és a víz alatt folytassuk utunkat. – mondák.
Így is lett. És ami a víz alatt várt minket (persze nem első pillanatban, hisz emlékszem hogy az járt a fejemben, hogy a csapatom megöl ha ennyi felszíni úszás után legalább egy valamit nem találok nekik,) az minden úszásért kárpótolta a csapatot. (Szerencsére 🙂 )

A merülés után a felszínen mindenki csak áradozott arról hogy mit láttunk. Szuper volt… Még sokáig beszélgettünk erről a merülésről.

Irány a szerelmesek barlangja

Másnap ismét elindultunk egy délebre található sziget felé, de sajnos a szél ismét utunkat állta, és minthogy se Edi se én nem szerettem volna azt hogy mindenki tengeri beteg legyen, így ismét útirányt váltottunk és egy védettebb öböl felé vettünk az utunkat. Így érkeztünk meg a “szerelmesek barlangjához”.

Miért hívják ezt a helyet így?

A szerelmesek barlangja egy felszínen is beúszható kis üreg aminek a belsejébe fentről bevilágít a fény és ki lehet jönni a szárazra. Tényleg csodálatos hely, de nem ezért hívják így.

Az igazság az, hogy egyszer itt forgatott egy magyar pornófilmeket gyártó stáb, és innen kapta a hely a nevét. 🙂

Az öbölben a merülés alatt egy nagy 30m mély falat tudtunk megmerülni, ahol sok halászháló volt beszakadva, de ebben a mélységben több cápatojást is találtunk.

A fal után pedig egy kanyonszerűségben tudtunk a sekélyebb víz felé úszni. Majd pedig vissza a hajóra. Nem rossz merülőhely, de azért láttunk már szebbet. Viszont a merülés után mindannyian bementünk az üregbe és az tényleg szépséges hely.

A szieszta és az ebéd után, tovább mentünk és megmerültünk még egy öblöt. Itt hatalmas sziklák között lehetett keringeni, amik lépcsőzetesen mélyültek el.

Itt merültünk éjszakait is. Sok medverákot és kőhalat látva.

Az este megünnepeltünk Feri búvár 100. merülését, amit jó szokás szerint “operáció” követett. (Ezt az avatási szertartást még mesterüktől örökítettük át. Nálunk ez az egy igazi avatás van. Ha épp velünk merülőd a 100. merülésedet és persze vagyunk már olyan jóban, akkor Te is számíthatsz rá hogy nem úszod meg az operációt.)

Másnap reggel a Conger falat néztük meg, ami egy sekélyebb tengeri füves rész után indul és szintén 30-40m mélységig tart. Csapatunk egyik fele meg is találta azt amiért jött, mi pedig a falon bogarásztunk. Itt igazolódott be az az alap tény, hogy ellenáramlásban visszaúszni egy hajóhoz igazi kínszenvedés tud lenni. És az hogy milyen jól jön ha van a búvárnál légzőcső.

Végül mindenki rendben visszaért a hajóhoz, és folytattuk utunkat már vissza a kikötő felé, de még előtte megállva egy 4-es kúpot megnézve.

Ez volt talán az egyik legszebb merülőhely. Itt nem az élővilág, hanem ez a egymás után található vizalati kúpok térbeli helyzetet kápráztatott el minket. No és persze a szép fények és a látótávolság. A kúpok között lehetett bújócskázni az áramlással. Szuper záróakkordja volt a túrának.

Délután 1 és 2 óra között értünk vissza a kikötőbe, majd összepakolás, búcsú és indulás hazafele. Már akkor éreztük mindannyian, hogy ez a búcsú nem örökre szól, ha tehetjük ide egy év múlva biztos vissza fogunk jönni.

Köszönjük a remek túrát Edinek, Markónak, és persze a velünk tartó búvároknak.

Ha pedig szeretnél te is részt venni ezen az adriai búvárszafarin, akkor jelentkezz a megmaradt helyekre ITT >>> 

Nézd meg bejelentkezésünket az Adriáról,
ahol további tippeket is kapsz hogy hogyan érdemes készülnöd erre a búvárszafarira:

Tarts velünk idén is! Várunk sok szeretettel!