2013 árvízi mentés egy mentőbúvár szemszögéből

Mentőbúvár a gáton

Az eddig minden rekordot megdöntő 2013-as árvíz rég nem látott összefogást váltott ki az emberekből.
2 héttel ezelőtt a közösségi oldalak rengeteg üzenetet tettek közzé arról, hogy az árvízhelyzetben hova várják a tettre kész embereket, hol lehet segíteni.
Mi is láttuk a híreket és szerettünk volna mi is segíteni.
Kerékgyártó Attila búvároktató barátunk e-mailjén felbuzdulva és a Facebook-on szervezkedve mi is elindultunk, és mivel tudtuk hogy a hétvégén nem érünk rá, hisz túrát terveztünk a Grünerre és egy OWD azaz kezdő búvártanfolyam is meg volt beszélve, tehát az maradt hogy kiveszünk egy szabadnapot. Péntekre esett a választás.

Mentőbúvárként megtanulja az ember, hogy csak akkor menjen segíteni ha tényleg tud is. Ha meg elkezdett valamit azt be is kell fejezni…

Tudtam hogy a hétvégén nem leszek elérhető így a biztosítóbúvár szerep helyett olyan munkát kerestem amit akár egy napig is lehet csinálni.

Mi más lenne ez mint a homokzsák pakolás!

Érdekes társaság gyűlt össze Csepelen az M0-ás híd lábánál, akik hovatartozásra való tekintetre nélkül csapatként, egymást segítve, együttműködve tudtak dolgozni. Hát igen sokszor bebizonyosodott már, hogy kell egy közös ellenség a közösségépítéshez, ez most az árvíz volt.

A pakolási szünetben szóba elegyedtem az egyik vízi mentővel aki irányított minket.
Mint hogy úgy alakult, hogy szombaton még sem mentem a Grünerre See-re, megemlítettem hogy búvárok vagyunk és ha kell szívesen segítünk akár búvár felszereléssel, vagy akár személyesen részt vennék a mentésben. (Emlékezz csak a mentőbúvári képzésre: csak akkor segíts ha tudod hogy végig tudod csinálni és ha elkezdted a mentést akkor addig csináld amíg egy a szakavatottabb személy le nem vált!)
A beszélgetés eredményeként a Vizek Őre mentő egyesület vezetője felkért, hogy szervezzünk meg egy egy-két napos búvár ügyeletet a gátra. Az első ügyeleti napot be is tudtam vállalni. És rögtön elkezdtem szervezni a többi napra is a váltást. Köszönet a jelentkező búvároknak.

 

Egy nap a gáton.

Reggeli megérkezés, jelentkezés a katasztrófa védelemnél, majd a vízi mentők vezetőjénél.
Egy mentőbúvári tanfolyamon megtanulja az ember, hogy hogyan kell mindig mentésre előkészülve lenni. Hogyan kell előkészíteni a felszerelést, (persze azt is hogy hogyan lehet összeszerelni 1 perc alatt), tehát a megérkezés és a bejelentkezés után az első feladat az, hogy mindent elő kell készíteni. Légzőkészülék összeszerel és kipróbál, súlyok összeállít, komputer a D gyűrűre, (hogy veled jöjjön az is, búvárkés, ambu maszk, kötelek és a száraz ruha előkészítése, beöltözés az aláöltözőbe legalább alulra… azért ha kell, tényleg egy perc alatt merülésre készen tudjak állni, és persze minden felszerelést az árnyékba hisz a meleg és a palack nem jönnek ki túl jól.

 

Mit csinál egy mentőbúvár?

A mentőbúvári búvártanfolyamon főként a búvárkodással összeköthető balesetek kezelését tanulja meg a búvár. Megelőzés, felkészülés, helyzetfelismerés, keresés és mentés. Ezeket a folyamatokat tanuljuk meg a több napos aktív mentőbúvári tanfolyamon. Legfontosabb az, hogy hogyan előzzük meg a balesetet, hogyan figyeljünk oda egy búvárcsoportra, milyen közvetlen és közvetett jelekből következtethetünk arra hogy a csoport egy tagja hogyan fog merülni. Ki kell szűrni a hibákat. “egy kép egy hiba” azaz ha ránézel egy búvárra azonnal meg kell tudni mondani hogy milyen hiba van a felszerelésében, pl. jobb oldalon van a légzőcső, balra nyílik az ólomöv csatja, koloniálban (összecsavarodva) vannak a tömlők. Ha ezeket felfedezi a mentőbúvár, akkor ki is tudja javítani és ezzel egy későbbi balesettől tudja megóvni társait.
Fel kell ismerni a helyzetet. Stressz és pánik egymás után következnek. Mindkettőt tudni kell kezelni: erről is sokat tanulsz egy mentőbúvári tanfolyamon. Kötél és iránytűs keresések, kiemelések, víz alól felhozatal, partra juttatás és az újraélesztés megkezdése. Ezek is mind egy mentőbúvár feladatai. Sőt az egész mentés megszervezése, és dokumentálása is a mentőbúvár dolga.
Nos ezek közül csak sejteni tudtam, hogy milyen tudásrészre lesz szükségem a gáton. De a fő dolgok ugyanazok, kommunikáció és mentés.

 

A vízi mentők felvilágosítottak, hogy ilyen árvízi esetben egy búvárnak nem kell ugrásra készen állva várni. Ugyanis a felszíni mentésben többen is részt tudnak venni, és a Vizek Őre egyesület emberei figyelik a gátakat és a védekezés helyszínén is ügyeletet tartanak. A jól kiképzett vízi mentők a gátról a vízbe esett embert ki tudják menteni.
A probléma akkor van, ha a mentésre szorult ember elsüllyed és nem találják. Illetve ha a gát átszakad, vagy átereszt és a víz alatt kell dolgozni, homokzsákozni, vagy fóliázni.
Egyszóval mentőbúvárra olyan esetben van szükség amikor egy jól kiképzett vízi mentő már nem elég.
Ha pedig ilyen tényleges riasztás van, akkor is lesz egy két perc míg összekészülnek ők is. Fújnak levegőt a csónakba hisz a napon abból is ereszteni kell, és odaérnek a helyszínre…

búvár, mentőbúvár, árvíz, vízi-mentő

A Vizek Őre Vízi-mentő Egyesület munkában.

 

Délután kettő óra körül jött a riasztás…

Miközben várakoztunk a napon, egy csoport rendőr jött felénk, ez ilyen helyen nem meglepő hiszen mindenféle hivatalos személy járkál fel és alá. De ezek a rendőrök minket kerestek.
Hívást kaptak, hogy egy Tökölhöz közeli ártéri területen lévő házban láttak “bennrekedt” embereket a gátról. Nem tudni hogy igaz-e a hír tényleg vannak-e benn emberek, önszántukból maradtak ott vagy segítségre szorulnak.

A Mentés vezetője Attila kijelölte a mentésben résztvevő embereket köztük engem is
Száraz ruha fel! Felszerelés ellenőrzés, és felpakolása a platóra…
Hárman mentünk felderíteni a terepet és menteni ha szükséges. Keve, Csaba és én.
Rendőri felvezetést kaptunk így a pick-up után kötött csónakkal 10 perc alatt értünk a védekezés helyszínétől a tököli gátig.
A mentésünket vezető Keve kérésemre az autóban egy gyors eligazítást tartott az általuk alkalmazott mentési eljárásokról.
Tipp: Ha ismeretlen emberekkel mentesz, mindig kérdezd meg hogy ők milyen standardok szerint csinálják a dolgokat.
Keve elmondta, hogy mindent lassan és megfontoltan kell csinálni, azért mert sosem tudhatjuk mi van a víz alatt. Ilyen esetben sosem ugrunk csak bele ereszkedünk a vízbe.
Ő vezeti a mentést és mindenki csak az ő “parancsára” cselekszik. Aki elvégzett már valamilyen mentő tanfolyamot az tudja hogy itt nincs demokrácia, ha részt veszel a mentésben akkor azt kell csinálni amit mondanak. Természetesen soha nem kell kockáztatni a saját épségünket, tehát csak úgy mentsél, ha magadat a saját életedet nem veszélyezteted.
Legfontosabb hogy először kommunikálni próbálunk. Kontaktus felvétel, Megnyugtatás, kommunikálás.
“Vízi mentők vagyunk, segíteni jöttünk…” persze ezt minden mentőbúvár megtanulja, de a valóságban ez nem is olyan egyszerű. Már csak kiabálni sem… Neki kell készülni, és nem törődni semmivel… tudni kell hogy mit miért teszel, még akkor is ha ciki, vagy ha nincs semmi válasz és így fontoskodónak látszol.
Már a partról kiabáltunk, de semmi válasz. Tehát megbeszéltük a rendőrség embereivel hogy odaevezünk, és ha kell akkor a kerítés megbontásával elmegyünk egészen a házig és meggyőződünk róla hogy nincs benn senki.
Odaeveztünk a kerítéshez, a kapu zárva volt…
“Vízi mentők vagyunk, segíteni jöttünk, bemegyünk…”
Sehol semmi válasz… tehát a megbeszéltek szerint következett a kerítésbontás. A lehajtott kerítésen keresztül úsztatva a csónakot értük el a házat és a felső szinthez vezető lépcsőt. Körös körül kb. 1 m mély víz és mindenütt buzgárok voltak… a ház különben stabilnak tűnt… kikötöttük a csónakot és felsétáltunk a lépcsőn. Kopogtunk az ajtón… “Vízi mentők vagyunk, itt vannak? Segíteni jöttünk?” Kisvártatva egy hang szolt ki:
– Nem megyünk sehova…
– Jó napot, vízi mentők vagyunk, és csak beszélgetni jöttünk, kinyitnák az ajtót?

Kisvártatva az ajtó kinyílt és ekkor kezdődött a rábeszélés… türelem, beszélgetés, érvelés és meghallgatás, véleménynyilvánítás csakis mértékkel és csak is érvelésként. Közben a helyzet felmérése, körbenézés, hogy hányan vannak benn, van-e megfelelő mennyiségű tiszta víz, áram, étel…

Mi is volt a szituáció? Egyszerűen nem akarták elhagyni a házukat, már megéltek egy-két árvizet, ez az ő otthonuk, mindenre fel vannak készülve…

Kis kérdezősködés után kiderült hogy a férfi nap mint nap kiúszik és így jár munkába és bevásárolni, ő a Tiszán nőtt fel, nem jelenet ez gondot. Vagy mégis?! Ezzel annyi a gond, hogy az árvíz idején nagy mennyiségű szennyező anyag kerül a vízbe, állattartás, pottyantós WC, trágyázás stb. Így védőruha nélkül nem ajánlott a vízbe menni… még Pesten sem (Tehát azok a fiatalok akik úgy gondolták hogy a legjobb fürdőhely a megáradt Duna pesti szakasza, azok igen csak nagy fertőzés veszélynek tették ki magukat). Arról nem is beszélve, hogy egy gát áttörés esetén vagy ha nagyobb lesz a víz és már nem látszik ki a kerítés illetve az hogy mi van a víz alatt, akkor könnyen elakadhat az úszás közben egy drótban vagy egy faágban, és megfelelő biztonsági felszerelés pl: kötélvágó, metszőolló nélkül, akár bele is fulladhat a vízbe.
A kérdésekből az is kiderült, hogy a “bent ragadt” nő nem is tud úszni. Hosszas egyeztetés után sikerült rábeszélni őket, hogy legalább a nő hagyja el a házat.

Tehát csónakunk 1 emberrel és 2 kutyával indult meg a gát felé.
Kint a rendőrök mellé megérkeztek a katasztrófavédelem emberei, hiszen ahhoz hogy ott maradhasson valaki saját felelősségére, valakinek ki kell jelenteni hogy nincs az illető életveszélyben. Így a tűzoltókat is bevitte a csónak, megnézték a házat statikai szempontból, és megpróbálták ők is rábeszélni a férfit hogy jöjjön el. Ez sajnos nem sikerült, és minthogy statikailag minden rendben volt, úgy döntöttek, hogy saját felelősségére maradhat a tulajdonos.

Még egy-két adminisztráció, jegyzőkönyv hogy a kerítést mentési céllal átvágtuk. Elköszönés, összepakolás és indulás vissza.

Amint visszaértünk, fertőtlenítés következett, slag, szappan, stb.

búvár, mentőbúvár, árvíz, vízi-mentő

Homokzsák pakolás, valahol ott hátul fehér Titánbúvár pólóban.
(Vizek Őre Vízi-mentő Egyesület fényképe)

 

Majd este még egy kis homokzsák pakolás, ahol Kollár Gábor tűzoltó búvárral a homokzsák rakodás közben tudtam beszélgetni, és sok érdekes információhoz jutni.

A továbbiakban telefonos ügyeletet tartottunk fenn az árvíz levonulásáig.
Mentőbúvárként jó tapasztalat volt számomra az hogy hogyan kell beszélni, hogyan lehet meggyőzni az embereket anélkül hogy megbántanád őket. Szerencsére igazi mentőbúvári merülésre nem volt szükség. De így is sok tapasztalatot szereztem. Köszönöm a Vizek Őre Vízi mentő szolgálat embereinek, Attilának, Kevének és Csabának hogy részt vehettem a mentésben, és sokat tanulhattam tőlük.

Postán érkezett egy köszönet.
Csak annyit tennék hozzá hogy mi köszönjük hogy segíthettünk:
szigetszentmiklós, árvíz, búvár, köszönet

Attila Bolgár

Author: Attila Bolgár

Búvároktató (MSI)

Share This Post On

Submit a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Legyen tied az INGYENES Titán Infó Csomag

Legyen tied az INGYENES Titán Infó Csomag

Íme a belépőjegyed a víz alatti kalandokhoz és egy nagyszerű közösséghez!

Köszönjük a feliratkozást!