Egyik régi tanítványunk Kiss Gábor nemrég Thaiföldön járt és merült is az Andamán-tenger habjai között. Erről a pár merülésről, és a személyes élményeiről írt nekünk egy élménybeszámolót.

Fogadjátok szertetettel!

Búvárkodás Phuket-en (Thaiföldön)

Egy hatfős baráti társaságból egyedüli búváraként kilenc napot töltöttem idén januárban Thaiföldön, egészen pontosan Phuketen, és ha már ilyen messzire utaztam, nem hagytam ki a lehetőséget, hogy a szárazföldi élvezetek mellett az Andamán-tengerben is megmártózzak.

Mivel Phuketen leginkább csak homokos tengerparttal találkozik az ember, az itteni búvárbázisok szinte kizárólag hajós merüléseket kínálnak, melyek egész napos, általában három merülést tartalmazó programot jelentenek a kíváncsi búvárok számára.

Ugyan ez azt jelentette, hogy egy napra magukra kellett hagynom a barátaimat, nem volt kérdés, hogy befizetek egy ilyen egész napos túrára. Végül az első alkalom annyira jól sikerült, hogy dupláztam: két nappal később már ismét az egyik búvárhajó fedélzetén találtam magam.

Bár Phuketen több bázis is kínál különböző merülési lehetőségeket, nem volt kérdés, hogy a No Gravityt választom, hiszen Szarka Sárit (szerk. megjegyzés: Sári, egy ideig a Titán Búvár Iskola oktatója is volt) évek óta ismerem, és tudtam, hogyha ő lesz a guide, akkor biztos, hogy kiváló merülésekben lesz részem.

A phuketi emberekről már az első napokban világosan kiderült, hogy véresen komolyan veszik a vendéglátást, azaz valóban mindent megtesznek a turisták kényelméért. Ennek megfelelően az első nap reggelén hétkor a hotel bejáratához érkezett a transzfer, hogy elszállítson a Patong beachtől kb. egyórányi autóútra lévő kikötőhöz, ahol Sári már a bérelt cuccal, és azzal a remek hírrel várt, hogy igazi VIP-merülés lesz a mai, hiszen amellett, hogy a legnagyobb, legújabb hajóval futunk ki, nem is lesz vendége aznap rajtam kívül.

Ráadásul a 90 búvárt befogadni képes hajón nagyjából ötvenen lehettünk, így valóban kényelmesen elfértünk, és még a merülések előtti búvárláz sem okozott túlzott tömegnyomort.

Az első két merülésünk a Phi Phin, a hatalmas mészkő-sziklák tövében volt, a napot pedig az Anemone Reefnél fejeztük be. És ugyan az Andamán-tenger nem vetekedhet a Vörös burjánzó, színes élővilágával, látnivaló itt is akad bőven. Amellett, hogy itteni tapasztalataim szerint mindenféle fajta murénába Thaiföldön szinte bárhol belefuthatunk, a hatalmas barrakúda-rajok, tintahalak és különféle méretű rákok is izgalmas látnivalót jelentenek. A nap egyértelmű csúcspontja azonban a Turtle bay, azaz Teknős-öböl volt, ahol a búvárok közelségével egyáltalán nem foglalkozó, kifejezetten barátságos és igen nagy teknősöket volt lehetőségem hosszú percekig kísérni és figyelni. Mikor pedig végignéztük, ahogy egyikük szép komótosan felúszik levegőért, majd vissza, az eddigi életem talán legszebb búvár-élménye volt.

Mindezek után nem is volt kérdés, hogy két nap múlva újra jövök, Sári pedig biztosított, hogy addigra megrendeli nekem a leopárd cápákat is. A második nap utolsó helyszíne ugyanis Shark Point volt, ahol ugyan manapság az igen komoly víz alatti forgalom miatt csak ritkán fordulnak meg cápák, de kis szerencsével még beléjük futhat az ember. Sajnos végül nem találkoztunk velük, de a második nap – és így egész thaiföldi utazásom – utolsó merülése így is rengeteg izgalmas látnivalót tartogatott számunkra.

Aznap egy kisebb hajóval futottunk ki, összeszokott párosunkhoz pedig egy mindösszesen 9 merüléssel rendelkező, de nagyon ügyes magyar srác is csatlakozott, így hármasban merültünk. A délelőtt legizgalmasabb része a King Cruiser roncs körbeúszása, és az ott tanyázó megszámlálhatatlan barrakuda volt, majd visszafelé megálltunk végre Shark pointnál, ami annak ellenére is elnyerte tőlem a legjobb phuketi merülőhely címet, hogy cápából végül egy darabot sem sikerült elcsípni. Találkoztunk viszont tintahallal, csikóhallal, a szokásos barrakudákkal és murénákkal, és mivel mindenki bírta levegővel, ki is maxoltuk a briefingen engedélyezett 45 perces merülőidőt.

Szóval bár a phuketi élővilág nem olyan gazdag, mint például a dahabi, de különlegességeket az apró csigáktól és rákocskáktól kezdve a hatalmas murénákig és teknősökig itt is bőven találni.

Mindezt pedig kis szerencsével kifejezetten ideális körülmények között élvezheti a búvár: hat merülésem során áramlást szinte sehol sem tapasztaltam, végig kiváló volt a látótávolság, a 28-29 fokos vízben pedig még a legfázósabbak is komfortosan érezhetik magukat. Ehhez jön még a hajókon nyújtott profi kiszolgálás, kezdve attól, hogy két merülés között még átszerelni sem kell, mivel a legénység a mindenki számára előre kijelölt, sorszámmal ellátott tárolóban tölti újra a reggel a mellényre felszerelt palackot. Az első merülés előtti reggeli, a folyamatosan elérhető gyümölcsök és kekszek, az ivóvíz és a négy-ötféle fogásból álló, az európai és az európaiasított helyi konyhát felvonultató ebéd pedig benne van a túra árában.

Ugyan nem elsősorban búvárkodni jöttem Phuketre, kifejezetten jól esett két napra kiszakadni a patongi forgatagból, így a végén csak azt bántam, hogy nincs még egy napom, amit merüléssel tölthetnék itt.

Kiss Gábor (AOWD)