Miért válassz észak egyiptomi búvárszafarit 2025-ben?

2025 februárjában csapatunkkal egy mélydéli szafarin jártunk: Marsa Alamból indultunk el egészen az Elba-zátonyig, közel a szudáni határhoz. Egy héten keresztül jártuk végig a déli vörös-tengeri régió legizgalmasabb merülőhelyeit — legalábbis ezt vártuk.

A valóság azonban sajnos más arcát mutatta. A korábban színpompás, élettel teli zátonyok (Abu Fendera, St Johns és Fury Shoals) helyett legtöbbször kietlen, szinte holdbéli tájak fogadtak bennünket. A látványos kanyonok és barlangok ugyan megmaradtak, de a búvárok szívét igazán megdobogtató zátonyi élővilág – az a szudáni élmény, amit annyira szerettünk – szinte teljesen hiányzott.

De vajon mi történhetett?

A víz alatt minden összefügg

Ahogy a tengerbiológia tanfolyamainkon is megtanultuk, egy korallzátony ökoszisztémája rendkívül érzékeny és összetett rendszer. Az egyik legfontosabb tényező, amely befolyásolja az élővilág állapotát, a víz hőmérséklete. Ha a tenger huzamosabb ideig túlságosan meleg, a korallok stresszbe kerülnek, és ez akár tömeges pusztulásukhoz is vezethet – ezt nevezzük korallfehéredésnek.

Szerencsénkre Dr. Németh Szabolcs tengerbiológus nemrég több, e témában készült videót is megosztott, amelyek megerősítették a saját tapasztalatainkat: jelenleg valóban súlyos kihívásokkal néz szembe a Vörös-tenger déli része.

A saját átiratunkban a következőről van szó:

2024 októberének elején a Vörös-tenger déli részén a víz hőmérséklete elérte a 31 °C-ot – ez a hőfok jellemzően augusztusban fordul elő, nem ősszel. A tartósan magas hőmérséklet hőstresszt okoz a korallok számára. Ilyenkor a bennük élő szimbionta moszatok – amelyek a fotoszintézis révén energiát biztosítanak a korallpolipoknak – olyan reakciókat indítanak el, amelyek során a korallok kilökik ezeket a moszatokat.

A moszatok eltávolítása következtében a korallok elveszítik fő táplálékforrásukat és színüket is, így alakul ki a korallfehéredés jelensége. Ez a folyamat a korallzátonyok pusztulásának első fázisa. Amennyiben a víz hőmérséklete időben visszatér a normál tartományba, a korallok visszavehetik a moszatokat, és regenerálódhatnak. Ha azonban a hőstressz tartós, a korallpolipok elpusztulnak.

A korallfehéredés nem minden esetben jár együtt teljesen fehér színnel. Egyes esetekben a korallok élénk színekben – például liláskék, rózsaszín, sárga vagy narancssárga árnyalatokban – jelennek meg. A jelenség egyik magyarázata, hogy a korallpolipok a moszatok hiányában fokozott fényterhelésnek vannak kitéve, és válaszul fluoreszkáló fehérjéket termelnek, amelyek visszaverik vagy elnyelik a fényt. Ezeknek a fehérjéknek a pontos szerepe még kutatás tárgya, de összefüggésbe hozhatók az UV-sugárzás elleni védelemmel.

Fontos megjegyezni, hogy egyes korallfajok természetesen is élénk színűek, tehát az élénk árnyalat nem mindig jelent problémát. Ugyanakkor a hirtelen, szokatlan színeződés gyakran a környezeti stressz – például hőhatás – jele lehet.

A kifehéredés nem kizárólag a kőkorallokra jellemző. Hasonló folyamatokat figyeltek meg lágykoralloknál, tűzkoralloknál, valamint más csalánozóknál, például tengeri rózsáknál is. Ezek is szimbiózisban élnek fotoszintetizáló moszatokkal, így hasonlóan érzékenyek a vízhőmérséklet emelkedésére.

Tartósan magas hőmérséklet esetén az érintett zátonyok biológiai sokfélesége és szerkezete is összeomolhat.

Mit mondanak a tudósok? – HEPCA, Bleach Watch Egypt és a 2023-24-es jelentése

( pdf megnézése )

A HEPCA (Hurghada Environmental Protection and Conservation Association) legfrissebb, 2023-24-es kutatása szerint a déli régiókat – különösen Marsa Alamtól délre, Wadi El-Gimal és Lahmi Bay környékét – érte a legsúlyosabb korallfehéredés az elmúlt években. Ezekben a zónákban sok helyen 50–60%-os fehéredést tapasztaltak.

Legérzékenyebb nemek: Millepora, Montipora, Porites, Stylophora, Acropora, Pocillopora, a legmagasabb fehéredési arányt a Millepora és Porites mutatta. Érdekesség lehet hogy a mélyebb részeken (8–10 m) súlyosabb volt a fehéredés, mint a sekélyebb zónákban.

Ezzel szemben az északi területek, mint a Gubal-szoros, a Thistlegorm környéke vagy Dahab térsége, nagyrészt megkíméltek maradtak, sőt, helyenként teljesen egészséges korallokat találtak.

A jelenség mögött a különleges északi vízáramlási és szélmintázatok állnak. A Vörös-tenger északi részén az áramlatok és a keleti-északkeleti szél hatására folyamatosan hűvösebb mélységi víz keveredik a felszínivel, ami megakadályozza a hőmérséklet kritikus szint fölé emelkedését – így természetes védelmet nyújt a zátonyoknak a melegedési sokkal szemben.

A HEPCA szerint a teljes régió zátonyai annyira ellenállók, hogy a 2023-as hőhullám után is a megfigyelt korallkolóniák több mint 70%-a teljes vagy részleges regenerációt mutatott. Ez a világviszonylatban is kiemelkedően magas regenerációs arány. De meg kell említeni, hogy 27,8% teljesen elhalt.

És mi a helyzet északon?

A déli búvárszafarikkal szemben északi túráinkon – akár egy klasszikus Thistlegorm-os út, akár Dahab környéki merülések – lényegesen gazdagabb élővilágot és egészségesebb zátonyokat láttunk 2024-ben. A halrajok sűrűbbek voltak, a korallok színesebbek, a víz hőmérséklete kiegyensúlyozottabb.

Mi mindig a legjobbat szeretnénk nyújtani a búvárainknak, éppen ezért döntöttünk úgy, hogy 2025-ben inkább északi szafarikat szervezünk. Ezek nemcsak látványosabbak, de költséghatékonyabbak is, kevesebb hajózást igényelnek, így kisebb fáradtsággal és több merüléssel járnak, ami a résztvevők számára is kényelmesebb élményt biztosít.

 Tarts velünk, válassz az idei egyiptomi szafarik közül és merülj velünk, ahol még mindig pezseg az élet – az északi Vörös-tengeren!

(A cikk tudományos alapjául saját kiegészítésekkel a HEPCA és dr. Németh Szabolcs cikkje illetve videója szolgált.)